Murgai hírek ide kattintva elérhetőek!

A faluhoz magához még le kell sétálni a meredek löszfalak között kanyargó másfél kilométeres utacskán. Föntről még egyetlen tető sem látszik, az út erősen lejt, kétoldalt a bevágás agyagfalai tornyosulnak az arra járó fölé. Aztán csak ott ásítoznak a hegyoldalban az első pincék, görbülnek ég felé a kémények, s előbukkannak az első kopottas házak.

A pillanatnyi benyomás a szegénység és a szépség vegyes hangulata. Néhány ház igencsak siralmas állapotban van, de még pusztulófélben is kacérkodnak hajdani bájukkal. A helyreállított és gondozott házak pedig egyenesen varázslatosak és dacosan hirdetik egykori gazdájuk tehetőségét és igényességét. A kétutcás völgyfalu jellegzetes dél-dunántúli település: a 80-100 éves, csonkakontyos, vert falú vályogházak a telek oldalhatárán, merőlegesen állnak az utcára, előkert nincs, a homlokzat háromosztásos (két ablak, egy színesen üvegezett ajtó, s állítólag ezen az ajtón átvitték utolsó útjára a tiszta szobában felravatalozott elhunytat), a tornácot esztergált fa-vagy öntöttvas oszlopok tartják. Valamikor a lakóházak mindegyike mögött keresztben nagy gazdasági épület állt. ezekből mára alig néhány maradt. A szőlő-és borkultúra megszűntével-néhány kivételtől tekintve, elpusztultak a domboldali présházak is.

Murga település-földrajzi szempontból a tolnai hegylánchoz tartozó 7 magyar és 22 német helység egyike. A falu neve valószínűleg puszta személynévből keletkezett. (Ilyen típusú névadás a kora Árpád-korban volt jellemző.) A jelenleg ismert legrégibb írásos említési éve 1446, majd 1500. Akkori neve Morga, sa Morgai családnak volt a birtoka. A név etimológiája tisztázatlan. Annyit tudni, hogy létezik még bolgár és szerb-horvát Murga helységnév is, német nyelvterületen pedig Murg víznevek találhatók.

idézet: Balogh Margit történész 2000 évi kiadványából a szerző hozzá járulásával